Nemzetiségek a mai Magyarországon

Magyarországba németek először II. Géza korában (1141-1162) jöttek, nagyobb számban különösen alnémetek (szászok), kisebb számban pedig olaszok, franciák, sőt spanyolok is telepedtek le hazánkban. Keletről jött vendégeink közé tartoznak az ural-altáji besenyők és kunok, az indo-iráni jászok. A románok Mátyás király uralkodása alatt kezdenek tömegesebben beszivárogni. A románság Itáliából származó pásztornép, amely az albánnal keveredve nyomul lassan észak felé. Erdélybe délről és keletről vándorol be nyájaival a magas hegyek közé. A ruténeket I. Lajos királyunk telepíti Máramaros- és Bereg-vármegyék területére. A szerbek a török ellen vívott szerencsétlen rigómezei csata után kezdtek az ország déli részeibe, pontosabban a Szerémségbe bevándorolni. A török nyomás elől mind több és több család menekül hazánkba, de a legnagyobb hullám Csernovics Arzén pátriárka vezetése alatt ért az országba, menedéket könyörögve. A németség a török kiverése után újabb települő hullámmal öntötte el a sok harc folyamán pusztasággá vált, egykor virágzó magyar falvakkal teli Bácsföldet és a Temesvidéket. A német telepítésről a bécsi udvar gondoskodott (Neoacquistica Commissio).