Népvándorláskori temetkezés

Népvándorláskori temetkezés. a) Rajnamenti sírkamra. b) Svájczi kősír. c) Szabad földbe való temetkezés. Nagyon érdekes a népvándorláskori temetkezés módja is. A halottégetés helyére az elföldelés lép s az urnasírokat soros sírok váltják föl. S a sírok vagy egymás végtébe sorakoznak, vagy sakktáblaszerűen helyezkednek el. A sírmezők kiterjedése nagyon különböző; a legnagyobbak a bajor, az egykori alamann és pannoniai földön vannak. Ezek egyike, a fridolfingi (a Salzach folyó mellett) három-négyezer sírhelyet számlál s a tetemek rétegesen feküsznek egymás felett. Hazánkban legnagyszerűbb temető a keszthelyi, hol 1879-től 1885-ig ötödfél ezernél több sírt ástak ki. E négy vagy öt temetőből álló sírmezőbe a III. századtól a IX. századig sok nemzedék temetkezett s épen ezért az itt előkerült, sok ezerre menő régiségek gyűjteménye a legvegyesebb culturalis képet nyújtja.