Zenelecke

Zenelecke. A számtalanszor megmintázott, a típussá, sőt kánonná merevült fiatal testek helyett megszereti az öregség, az elmálás kezdetét jelző elváltozásokat, a faunok torz, de pompás plasztikus tömegekből összetett húsos, érzéki arcát; a félig állati testet, az erőteljesen reális elemekből összerakott fantasztikus alakot és éles ellentét gyanánt fiatal, de érett, kívánatos női testet. A kontrasztok ilyen csoportosításának köszönheti létrejöttét a "Megszorult faun" és a "Zenelecke". Egyiknek sincs allegorikus jelentése, erőteljes, plasztikus formák játéka mind a kettő, szabad, sablonoktól ment elhelyezés, eleven mozdulatok. Sikerük volt mindenütt. (Forrás: Művészet, 1910/1. Lengyel Géza: Róna József)