Nagy Emil

Nagy Emil ügyvéd, tárcaíró, képviselő, igazságügy-miniszter. Kaposvárott járt elemibe, majd 1882-től a budai katolikus főgimnáziumba. 1890-ben, érettségi után egy évre Németországba ment tanulmányútra.

Budapesten jogot végzett. 1895-ben egy évig Párizsban volt gyakornok. 1898-tól 1946-ig kisebb megszakításokkal ügyvédi gyakorlatot folytatott Budapesten. 1907-től 1923-ig az Esterházy-hitbizomány jogtanácsosa volt. 1926-tól az International Law Association tagja. 1905 és 1940 között - megszakításokkal - több alkalommal volt országgyűlési, illetve nemzetgyűlési képviselő.

1905-től az Interparlamentáris Unió tagja. A Keresztény Szociális Szövetség és a Magyar Külügyi Társaság alelnöke is volt.

1923. június 11-étől 1924. február 21-éig igazságügy-miniszter volt a Bethlen-kormányban. 1924-ben kilépett a kormánypártból.

A revizionizmus egyik fő magyarországi propagátora volt.

A Magyarországi Testedző Egyesületek Szövetsége, illetve 1937-től a Magyar-Finn Társaság elnöke is volt.

1951-ben, 80 éves korában kitelepítették, 1953-ban szabadult. 1904 és 1944 között a Budapesti Hírlap és a Pesti Hírlap hasábjain publikált.
(Forrás: Wikipédia)