Szemere Miklós

Szemere Miklós politikus. A magyar sportnak, különösen az ifjúság testi nevelésének lelkes
és áldozatkész barátja.
Középiskolai tanulmányait a bécsi Theresianumban, a jogot pedig a budapesti,
genfi, kolozsvári, londoni és oxfordi egyetemeken végezte el. Mint
budapesti egyetemi hallgató tagja volt annak a diákküldöttségnek, a mely
1876-ban Abdul Kerim nagyvezérnek díszkardot vitt. Tanulmányai befejezte
után a diplomáciai pályára lépett és egy évtizedig működött a párizsi,
pétervári és római nagykövetségek kötelékében. E pályától való visszavonulása
után Budapesten telepedett meg. 1897-ben a Nemzeti Kaszinó
bankettjén, a Széchenyi-serleggel kezében mondott pohárköszöntője általános
feltűnést keltett. E beszédben foglalt elvek megvalósítására törekedett
Szemere Miklós a közéletben is, s a nemzet jövendő nagyságát és boldogulását
egy testileg és lelkileg egészséges jövő nemzedék nevelésében látta.
E célra áldozatot nem kímélve állított fel Szent-Lőrincen céllövőházat,
ahol a már európai hírre szert tett ifjúsági lövőversenyekre nagyértékű
díjakat tűzött ki. Ezenkívül tulajdonosa volt az egyik legkiválóbb magyar versenyistállónak
is. Képviselővé 1901-ben a tasnádi választókerületben választották
meg szabadelvű párti program alapján, majd Hadik Sándor
gróf lemondása után, a köbölkúti kerület mandátumát időközi választáson
a disszidensek elvei alapján nyerte el.