Martinovics és társai kivégzése a Vérmezőn

Martinovics és társai kivégzése a Vérmezőn. Egykorú szemtanú vízfestménye.(Magyar Nemzeti Múzeum.)zó
1795. május 20. Martinovics és társai kivégzéséről több kezdetleges és műkedvelő kezére valló vízfestmény maradt fenn. Ezek közül kétségen felül leghitelesebb képet az itt bemutatott példány nyujt. Ha a kép közepére illesztett, az összeesküvők törzsfáját mutató részlettől eltekintünk, az ábrázolás hűen adja vissza úgy a helyszínét, mint a gyászos esemény lefolyását. A színtér a Vérmező északra néző, a Krisztina-körút és Attila-utca által határolt sarka. A háttérben jobbfelől a Vár északi szöglete látható a bástyafalakkal s a mai helyőrségi templom kiemelkedő tornyával. A Vártól balra eső házsor a mostani Várfok-utca páratlan számú házsorának felel meg. A menet a későbbi Nádor-laktanya helyén állott Gárdaház-ból indult el és a Vérmező-úton át kanyarodott le a Vérmezőhöz. Élén Szabó János, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye szolgabírája haladt lóháton, kivont karddal; alakja, a többinél nagyobbra rajzolva, a kép alján látható. A vérpad földből hányt emelvényét magyar gyalogság és császári vértesek veszik körül. Egyik sarkán térdel, gyóntatójával együtt Martinovics (akinek tudvalevőleg társai halálát végig kellett nézni); középütt a nyakazó-székre kötözve ül gr. Sigray Jakab, mögötte az őszhajú budai hóhér, Zach Jakab emeli csapásra a pallost. Mellette egybefont karokkal áll az egri hóhér, akit azért hozattak el, mert tartottak tőle, hogy az öreg Zach nem tud megfelelni súlyos feladatának. (Amint az be is következett.) A többi delinkvens a körben felsorakozó kocsikon ül, és pedig sorrend szerint elől Laczkovics János (szájában pipával); utána Szentmáriai Ferenc és Hajnóczy József. Az elítélteket budakörnyéki sváb fuvarosokkal vitették a vesztőhelyre; előttük egy-egy szerzetes (illetőleg Hajnóczynál evangélikus lelkész) foglalt helyet; Laczkovicsot és Szentmáriayt két-két megyei hajdú is kísérte.

A kép készítője egyetlen részletben sem hibázott, sőt olyan dolgot is feltüntet, amiről csupán Kazinczy Ferenc később ismeretessé vált feljegyzései tesznek említést. Ez pedig az attila-utcai házak tetejének leszedett volta. Ezeket a tetőket a katonai parancsnokság rendeletére távolították el, hogy lázadás esetén a várból szabad kilövés nyíljék a Vérmező egész szélességén.

A kép aljára Martinovics arczképe került. Ez valamely korábbi festményről van véve; az eredeti akkor készülhetett, amikor Martinovics 37 éves korában (1792) elnyerte a szászvári apátságot. A kép - más ábrázolásoktól eltérően - legkevésbbé sem torzított, de jól visszaadja arcának délszláv jellegét.

A nemzeti múzeumi kép és a többi jóval gyarlóbb hasonló ábrázolás bizonyosan panoráma számára készült, németül: Guckkastenbild, aminőket régi időben vándorló "képmutogatók" hordtak szerte az országban. Azonban a múzeumi példány részletekben való bővelkedése és egyezése az egykorú leírásokkal arra mutat, hogy festője szemtanú, aki közvetlen benyomások alapján azon melegében vitte át papírra a látottakat.