Bessenyei Természet Világának előszavából

Bessenyei Természet Világának előszavából.
(Eredetije a Nemzeti Múzeumban.) OLVASÁSA: Irok én is unalmamban, kínomban nem tudván
mi vonsz; tsak érzem a bennem élő természetben
oly ellene álhatatlan ösztönt, mely magát halandó tár
saival közölni kivánnya. Koporsómon tul vit beszé
dem ugy tettzik, mintha siromnak komor éjtzakáját
hozná haldokló szivemen ki derülésre; enyhítvén
keservét ennek előre való tudása, hogy halálom
bul elevenekhez szólhatok ki. Ha pedig én is
irásommal, a köz boldogság templomának oszlopa
alá egy követ tehetek, abból származot vigasz
talasom a halálnak örök álmai közt is hevülésbe
hozza hideg hamvaimat.