Kisfaludy Károly

Kisfaludy Károly.
(Pecz egykoru rajza után.) KISFALUDY KÁROLY (1788-1830.) a nemzeti romantikus
költészet megalapítója, a magyar vigjáték atyja, az első igazi
nemzeti költő. Művei: Drámak: A tatárok Magyarorsztág-
ban(1811.); Ilka (1819.); Stibor vajda (1820.); Szécsi Mária
(1820.); Kemény Simon (1820.); Barátság és nagylelküség (1820.); Iréne (1820.); Szilágyi Mihály szabadulása (1823.);
VigJáltékai: A kérők (1820.); A pártütők (1820.); Mikor pattant
nem hittem volna (1820.); Mátyás deák (1826-iki Aurora); A leányőrző (É1et és Literatura; 1827.); Szeget szeggel (1828. u. o.); A vigjáték; A betegek (1827.iki Aurora); Hűség próbája;
Kénytelen jószivüség (1828. u. o.); Csalódások (1829.);
Áltudósok; Nem mehet ki a szobából (1829-iki Aurora); Három
egyszerre (1830. u. o.). Elbeszélései: Tollagi Jónás viszontagságai; Tollagi Jónás mint házas (Aurora 1823. és 1827.); Súlyosdi Simon (1824.u.o.); Tihomér (1825. u. o.);
Bajjal ment, vigan jött (1826. u. o.); A fehér köpönyeg (1826.
u. o.) stb. Összes műveit, a leghitelesebb kiadásban sajto alá
rendezte Bánóczy József, Kisfaludy Károly minden munkái czimmel, 6 kötetben, 1893.