"Két szomszédvár" cz. éposz illusztrácziója

"Két szomszédvár" cz. éposz illusztrácziója,
az "Aurora" 1832-iki évfolyamában. "Két szomszédvár" illusztrácziója az éposz IV. éneké-
nek utolsó jelenetét tünteti föl. Sámson Tihamér,
az általa megöli öreg Káldor fegyverzetét magára
öltvén, a Káldorok várába megy, a hol Enikő apját
várja. A zárt sisaku Tihamért Enikő atyjának hiszi és
reáborulva csókolja. Midőn azonban Tihamér felüti sisakrostélyát,
Enikő megismeri atyjának gyilkosát és rémületében
összerogy.
"A sisakot felütötte fején. Elhagyva rogyott meg
Szép Enikő e látványon: képtelen ijedség,
Rémület és, mely, mint villám futa által idegjein,
A szörnyű csalatás, megtörték teste hatalmát,
Megrendült keze a poharat nem bírva kiejté."