Vásárhelyi Pál emlékmű

Avatták 1905. október 22-én (Kovács Sebestyén Aladár műegyetemi tanár) Szoborcsoport. A talapzat mészkő, 7,5 m magas, a figurák bronzból vannak, kétszeres életnagyságúak.

"Vásárhelyi Pál szobra másodikként került a Széchenyi térre. Több város formált jogot a létesítendő emlékműre, Titel, Budapest, Szolnok és Szeged versengett. Lázár György polgármester és Fekete Márton ármentesítő társulati elnök érdeme, hogy végül Szegedre került a monumentum. Pályázatot hirdettek, Szécsi Antal, Kiss György és ifj. Mátrai Lajos meghívásával. Ekkor még több helyszín is számításba volt véve az emlékmű helyéül, a Stefánián lévő várrom, a Széchenyi tér, az újszegedi oldal, a Tisza-part. Végül a központi helyen lévő Széchenyi tér mellett döntöttek. 1903 márciusában Szécsi Antal tervét fogadták el.

A terv vonzó látványosságot kínált: 'Vásárhelyi Pált egy védgát tetején ábrázolja, amint parancsolóan mutatva a védelem dolgában intézkedik A szobor aljában a vízvédelem eszközei, a mentőcsónak felszereléssel, kubikos ásóval és talicskával, lábánál csákánnyal, míg a szobor másik oldalán a vízvédelem és a családi boldogság szimbóluma, a gyermekét békésen szoptató anya, a búzakéve, stb látható...'- írta a korabeli tudósító. 1904. június 15-én Szécsi Antal váratlanul meghalt. A szoborbizottság októberben ifj. Mátrai Lajos bízta meg az agyagmodell befejezésével és a szobor további munkálataival.

Mátrai a figyelemre méltó mellékalakok megmintázásával, heti száz koronáért tehetséges tanítványát, Pásztor Jánost bízta meg. A bronzfigurák érzékletes felületi szépséget, meglepő részletgazdagságot mutatnak, ez az azóta köztéri szobroknál már alig alkalmazott viaszveszejtéses öntési technikának köszönhető." lásd: Áldást hozó és romboló Tisza

Az avatóünnepségen az emlékművet Lázár György polgármester vette át, ahol jelen volt két lánya is. Vásárhelyi alakja sokatmondó jelképiséget hordozott, mely az avatóbeszédben is elhangzott: "Nem volt éppen szükséges Vásárhelyi Pál emlékének arra, hogy szoborral megörökítessék. Meg van az ő emléke örökítve Magyarország közgazdaságának történetében, meg van örökítve azon százezrek soha nem múló emlékezetében, kik hazai folyóinkon a forgalom áldásait élvezik, s az ármentesítés zseniális koncepciója által mentesített rengeteg területeket szántják, vetik..."
Forrás: Tóth Attila: Szeged szobrai és muráliái (Szeged,1993)(Forrás: szoborlap.hu)