Budapest II. kerülete választóinak lakomája a budai Lövölde termében

Budapest II. kerülete választóinak lakomája a budai Lövölde termében. Freiberger P. Mihalovics A. Rupp Zs. Darányi Ignácz. Földváry alispán. Andaházy L. Kimnach K. Pusztaszentgyörgyi és tetétleni Darányi Ignác jogász, agrárpolitikus, nagybirtokos, miniszter, ifj. Andrássy Gyula elkötelezett híve. 1909-től tagja a Magyar Tudományos Akadémiának. A 19-20. századfordulónak kivételes tehetséggel megáldott agrárpolitikusa volt, aki munkásságával a magyar mezőgazdaság fellendítését szolgálta és 12 éven át irányította a Földművelésügyi Minisztériumot. 1881-1905 között Budapest II. kerülete országgyűlési képviselőjének választotta a Szabadelvű Párt programjával. 1893-tól 1905-ig a Szabadelvű Párt alelnöke, 1895-ben a képviselőház alelnöke volt. 1905-ben többekkel együtt kilépett a pártból és a belőlük szerveződött "disszidensek" csoportjának, majd az abból alakult Országos Alkotmánypárt elnöke lett. 1905 és 1910 között a tapolcai kerület ellenzéki, 1910 - 1927 között ugyanazon kerületben a független, pártonkívüli 67-es programmal került be a Parlamentbe. 1895. november 2-ától 1903. november 3-áig és 1906. április 8-ától 1910. január 17-éig földművelésügyi miniszter posztot töltötte be Bánffy Dezső, Széll Kálmán és Khuen-Héderváry Károly kormányában, a következő ciklusában pedig Wekerle Sándor kabinetjében. Miniszterségéhez kapcsolódóan nevéhez kötik az 1897-es földmunkás sztrájkmozgalom letörését, az 1898. és az 1907. évi úgynevezett cselédtörvények bevezetését. Támogatta a Mezőgazdasági Múzeum, az Ampelológiai Intézet létrejöttét és a Földtani Intézet új palotájának építését. 1918-ban a politikától visszahúzódott és nem vállalt további felelős beosztást. (Forrás: Wikipédia)