Dárdai Sándor

Dárdai Sándor. Dárdai Sándor (Wünsch Sándor) jogi doktor, jogi szakíró, számszéki elnök és országgyűlési képviselő. Középiskoláit Mohácson, Pécsett, Kalocsán és Eszéken végezte; a bécsi egyetemen jogot hallgatott és 1865-ben Grazban jogi doktorrá avatták. Ezután Pestre jött és a királyi táblánál mint joggyakornok nyert alkalmazást, de a szakirodalomban kifejtett kíméletlen bírálatai miatt az akkori királyi személynök kellemesi Melczer István csakhamar elbocsátotta. Az alkotmányos kormány alakulásakor igazságügyminiszteri titkár lett. Wünsch vezetéknevét 1867. november 14-én belügyminiszteri rendelettel változtatta Dárdaira. Titkári hivataláról Horváth Boldizsár visszaléptekor (1871) lemondott és csupán a szakirodalomnak élt. 1875-ben a nemzetközi statisztikai kongresszus egyik jegyzője volt és megírta a kongresszus számára az igazságügyi statisztikát. 1878-ban Mohács kerület megválasztotta képviselőjévé az országgyűlésre, hol a Szabadelvű Párthoz csatlakozott s főleg az igazságügyi bizottságban fejtett ki tevékenységet. 1881-tól 1891-ig a nagyenyedi kerületet képviselte. A házban számos törvényjavaslatnak előadója gyanánt szerepelt; a közigazgatási s pénzügyi bizottságoknak is tagja volt.
Cikkeket irt a Neueste Nachrichtenbe, bécsi Debatteba, Ellenőrbe, Honba, Nemzetbe, Kelet Népébe.
(Forrás: Wikipédia)