Vízvezetéki csövek lerakása

Vízvezetéki csövek lerakása. Vízvezetéki képekGóró Lajos rajzai "Vízvezetéki képek
Budapesti tárcza

Szinte-szinte kétséges, vájjon a technika vívmányai kárpótolnak-e
annyi anyagi előnnyel, a mi fölérné az eszményi poézis zománczából
általuk letörült eleven színeket. A kút poézise helyett a vízvezeték
prózája! Amott bizalmas találkozások s a gyöngéd vallomások, a pihenés
idyllje, egy többé - kevésbbé mindent elfedő ürügy, mely jószívű
alkalmat nyújt a nyűgét lerázott szegény lelkeknek pár pereznyi
szabadulásra, - emitt az önző kor kényelmessége, mely mindent a szobák
négy fala közé szorít, s minden pillanatot számon követel. Amott a
lányszív annyi édes romantikája a felhúzott veder lánczcsörgése
mellett, - Kató, a kinek edényét gyöngéden meríti meg az itató legény,
s a mint erős karjával átnyújtja a nehéz dézsát, vagy a mint
figyelmesen segíti fel a fején összegöngyölített tekercsre, szemeik
sokatmondólag találkoznak. Azután egy kis negyedórai terefere egyről-
másról, az édes szülőföld, az otthon maradt pajtások, ismerősök, stb.
Hány barátság köttetett, hány szent frigy pecsételtetett meg ezeknek a
régi kutaknak a menhelynyujtó oltalma alatt, mohos faderekaikkal,
bádogborított kúpos tetőikkel, s hány alkalmi összejövetel az esti
órákban, mely alatt bú, baj kitárul, hirek és ajánlatok
kolportáltatnak, panasz és megelégedés az ajkakon, valódi börzéje
azoknak a tiz-ezereknek, a kik a többi tizezerek szolgálatára
születtek a világra." (Forrás: Vasárnapi Ujság 39. évf. 36. sz. (1892. szeptember 4.))