Kötélvágás

Kötélvágás. - Dudits Andor rajza. Kötélvágás.
Dudits Andor rajzához.
Sok érdekes lakodalmi szokás él még ma is népünk közt, pedig az utóbbi pár évtized alatt már legtöbb feledségbe ment vagy nagyon egyszerűvé lett s csak is az öregek mondogatják még sóhajtozva, ha egy-egy lakodalmi menetet látnak : "hej nem igy volt ez a mi időnkben!"
Egyik ilyen fenmaradt szokás az, hogy a nászmenet elébe szalma kötelet húznak keresztül az utczán, a melyet aztán a vőlegénynek kell el vágni, hogy a nászsereg tovább haladhasson.
Ez a kötélvágás vidékenként különbözőképen megy végbe.
Néhol csak akkor huznak keresztül kötelet az utczán, ha a menyasszonyt más faluba akarják vinni. Hogy tehát még se adják ki a szép lányt annak az idegen legénynek, legalább egy kis akadályt vetnek neki, meg ha lehet egy kicsit meg is vámolják.
Ezért hát jó erősen s előre nagy gonddal meg font kötelet húznak keresztül a nászmenet útjában a lányos falu legényei, a melyet a vőlegénynek fakarddal kell ketté vágni. Ha a kettévágás az első csapásra sikerűl, akkor akadálytalanul mehet a násznép tovább, s a vőlegény nem fizet semmi vámot, mig ha az első csapásra nem sikerűl a dolog, akkor a mellett, hogy a vőlegény uramat jól kinevetik, még vámpénzt is vesznek rajta, annál többet, mentől több csapásra tudja a kötelet elvágni.
Másutt, a hol még most is lóháton mennek a vőlegény és pajtásai a násznéppel, ott a pajkos suhanczok hirtelenében rántják keresztül a kötelet az utczán, még pedig gyakran, hogy ne lehessen a kötelet olyan könnyen elvágni, erős drótot is szoktak belefonni.
Ezt aztán a vőlegénynek kötelessége észre venni s pedig idejében. Ha aztán észre vette, akkor kirántja kardját, előre nyargal s vágtatás közben ketté csapja a kötelet, a mi, ha jól sikerűl, dicsőség, ha pedig nem tudja elvágni, a kerítések mögött leskelődő kötélhuzók jól kinevetik, kivált ha az is megesik vele, hogy az erős kötélben lovastól együtt felbukik.
Az ilyesmi azonban ritkán esik meg, mert a vőlegény ugyancsak vigyáz s nem is fakarddal, hanem éles vaskarddal vág, a mely jó erős marokban a legerősebb kötelet is könnyen elvágja.
Ez a szokás kezd azonban már mind jobban kimenni a divatból s csak egyes híresebb lakodalmaknál fordul még elő, de nyilván nem sokára szintén oda jut, a hova annyi más jutott már: az öreg emberek, öreg asszonyok meséi közé. (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1895. márczius 31.)