Ez az ember mintegy ötven éves lehetett

Ez az ember mintegy ötven éves lehetett. "Ez az ember mintegy ötven éves lehetett. Megtermett, vaskos feje, sűrű, de már szürkülő haja, a mellén szétágazó szakálla, élénk pillantású fekete szemei, büszke, de észrevehetőleg szomorú, vagyis inkább csüggeteg arcza, méltóságos magatartása előkelő származásra vallottak. Öltözékéről, mely sujtásos és rojtos ujjú bő barna burnuszból és fekete bojtos zöld sapkából állt, lehetetlen lett volna a származását meghatározni.
Két órával később egy fiú bevitte és letette eléje a reggelijét egy kis asztalra, mely a padlathoz volt erősítve és melynek lapja kettős tengelyen forgott, mint az iránytű, hogy vízszintes irányban maradjon akkor is, ha a hajót a hullámok ide-oda dobálják. A padlót vastag, virágos szőnyeg borította. Az ismeretlen alig nyúlt az ízletes ételekhez, melyekből a reggeli állt, csupán a forró kávét itta meg, melyet két finom díszítésű ezüst csészében adták fel. Aztán a fiú oda állította melléje a füstölgő narghilét és a titokzatos ember vakító fehérségű fogai közé szorítván a borostyánkő-szopókát, ujból elmerült ábrándozásaiba, a latakia dohány illatos füstgomolyának közepette.
Igy múlt el a nap egy része, mialatt a hajó, a hullámoktól gyöngéden ringatva, folytatta bizonytalan útját az ismeretlen tenger tükrén. ..." (Antifer mester csodálatos kalandjai. Verne Gyula legújabb regénye. Fordította Huszár Imre.) (Forrás: Vasárnapi Ujság Regénytára Melléklet, 1895.)