Az új igazságügyi palota nagy csarnokának mennyezeti festménye Lotz Károlytól

Az új igazságügyi palota nagy csarnokának mennyezeti festménye Lotz Károlytól. Ime Lotznak egy kitünő új alkotása ismét!
A csarnok terem felső párkányzatán túl, mintegy folytatás gyanánt tünik föl a nagy kép, világos, fényes levegő távlatát nyitván meg, emelkedő, szálló és röpdeső alakokkal. A kép szélein építészeti részletek formálnak rámát, párkányok, íves kapuk, melyek a magasodás távlata szerint rajzolva, a mennyezetnek mély távlatot adnak. Ez az arkhitekturai rész is oly pontos, oly finom és könnyű, a mint bele mélyed az áttetsző, tiszta levegőbe.
Allegorikus kifejezői az alakok és csoportok a terem rendeltetésének, hol a törvény és igazság sujt az élet nagy tévedéseire és bűneire és itél, hogy elrettentő példát adjon.
A párkányzat egyik ormán az igazság klasszikus alakja emelkedik ki, baljában a mértékkel, jobbjában a karddal, a jog és büntetés jelvényeivel. Mellette balra a bűnök csoportja, az előtérben a gyilkos tőrrel, s alatta a meggyilkolt; aztán a lélekkúfár asszony, ki eladásra kinálja áldozatát, majd a zsákmányával elosonó tolvaj s a gyujtogató. Ezekre rátörnek a megtorlás jelképies, szárnyas alakjai, kivont fegyverrel. Fölöttük a levegőben szállnak a furiák, a kik a lelkiismeret gyötrő furdalását személyesítik. A másik sarokban, az igazságtól jobbra, nyugodt, boldog családi jelenet, az anya kisdedével, a férj, az aggastyán, a házi munka, mindez a törvények, az igazságszolgáltatás allegoriai oltalmával védve. A szárnyas nemtők pajzsot, dárdát tartanak fölöttük védelműl, s a felhőkről női alakok tekintenek alá éber szemekkel, a munka és törekvés számára babérágat emelve. Szárnyas angyal száll a magasban, hirdetve a törvények védelmét.
A kép másik oldalán levő párkányzat a törvénybiztositotta rend eleven képe. A földmivelés, kereskedelem, közlekedés alakjai balról, a tudományé és művészeteké jobbról; középen pedig a siker, az eredmény, a boldogulás megtestesítése allegorikusan, a bőség szarvával, az elismerés és jutalom babérját és pálmáját tartó angyallal, a harsonákat fuvó angyalokkal.
Lotz művészetének teljes ereje nyilatkozik e festményen is: a felfogás tartalmassága, az előadás gazdag vénája, költői eszme, festői plasztika. Biztosan, nyugodtan van elhelyezve. Rajta van minden. A mester keze meglátszik a csoportok elhelyezésében, az architekturai részek felhasználásában, az árnyak és világítások felosztásában. A rajzok szépsége, az alakok megformálása, kiemelkedése, a szinek hatása s az egész nagy képnek stilje a kitünő mestert hirdeti, a ki oly termékeny erővel és költői képzelettel gazdagítja ós emeli a magyar művészetet. (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1895. szeptember 29.)