Gróf Thun Ferencz, az új osztrák miniszterelnök

Gróf Thun Ferencz, az új osztrák miniszterelnök. Gróf Thun Ferencz, az új osztrák miniszterelnök.
Nem volt váratlan és mégis meglepte az egész monarkhiát az a nevezetes esemény, hogy a politikai bizonytalanságok hazájában, Ausztriában, ismét kormányváltozás történt a jelen márcz. hó 5-én, a mikor Ő Felsége báró Gautsch hivatalnok-minisztériumát száz napra terjedt kormányzása után elbocsátotta s új miniszterelnökké a már Badeni idejében is gyakran emlegetett gróf Thun Ferenczet nevezte ki. Az új miniszterelnök pedig azzal lepte meg a közvéleményt, hogy parlamenti férfiakból olyan kormányt állított össze, melyben a lengyelek, csehek, feudálisok, klerikálisok és a német nagybirtokosság külön-külön képviselve vannak, s ez alapon azt reméli, hogy képes lesz első fő czélját, az osztrák parlament rendes, szabályos működésének biztosítását elérni. Működésének megkezdését az a hír előzi meg, hogy erős kezű férfiú és hogy teljes mértékben birja Ő Felsége bizalmát. A politikai körök mindazáltal több várakozással, mint reménynyel néznek gr. Thun szereplése elé, kinek sem személye, sem eddigi múltja nem dicsekedhetik népszerűséggel, noha az is igaz, hogy gyűlölettel csak a csehek visel-tétnek iránta.
Gróf Thun és Hohenstein Ferencz 1847 szept 2-án született Frankfurtban; első fia volt gróf Thun Ferdinándnak, a ki szintén a diplomácziai pályán működött s egy izben követ is volt az orosz udvarnál. Gróf Thun Ferencz jogi tanulmányokat végzett Prágában és Bécsben, de aztán a katonai pályára lépett; a Windisch-Graetz-dragonyosoknál szolgált, de 1877-ben mint főhadnagy a tartalékba lépett s utóbb ily minőségében - ritka kivételkép - őrnagyságig emelkedett.. Majd politikai téren kezdett szerepelni, midőn 1879-ben a konzervativ cseh nagybirtokosság képviselőjévé választotta a reichsrathba, utóbb pedig a cseh tartománygyülésbe, s ő mind a két törvényhozásban a cseh-klubhoz csatlakozott, melyben vezető szerepet vitt. Atyja 1881 szeptemberében elhalván, ő rá szállott az urakházabeli örökös tagság és a tetscheni majoratus. 1888 október 5-én nagyon feltünő beszédet tartott a tartománygyülésen a németek ellen, hangoztatta a cseh államjogi követeléseket és sürgette, hogy Ő Felsége cseh királylyá is koronáztassék meg. Ezen beszéde következtében a csehek gróf Thunt, midőn egy évvel azután Csehország helytartójává neveztetett ki, úgy üdvözölték, mint. "koronázó helytartót". Ez a népszerűsége azonban nem sokáig tartott, mert 1890-ben, mikor a kiegyezési vitában állásához képest a kormány szószólója volt, az ifjú-csehekkel összeütközésbe jutott s ezek részéről a legélesebb támadások czéltáblájává lett. De még inkább fokozta a csehek haragját az, hogy 1893 őszén az ő helytartósága alatt lépett életbe Prágára és vidékére nézve a kivételes állapot. Az 1895-diki választások után hire volt, hogy lemond a helytartóságról, azonban az ifju-csehek minden támadásai mellett is hivatalában maradt. Végre azonban a tartománygyülésen már szóhoz sem engedték jutni; ezért csakugyan beadta lemondását 1896 február 17-én, miután két nappal előbb az arany-gyapjas rendet kapta Ő Felségétől. Lemondása után, 1896 júniusában Ferencz Ferdinánd főherczeg főudvarmesterévé neveztetett ki, mely állása azonban csak félévig tartott. 1897-ben az osztrák delegáczió elnöke volt s nagy tapintatossággal vezette annak tanácskozásait. Helytartósága utolsó évében többször összeütközésbe jutott Badeni miniszterelnökkel, és sajátságosan jellemző rá nézve, hogy lemondása után a milyen mértékben távolodott el Badenitől és politikájától: épen annyira közeledett a németekhez, kik iránt annyira ment az előzékenységben, hogy nem régiben Bodenbachban ezzel a fölkiáltással zárta be egy politikai beszédét: "Üdv a német népnek!"
Gróf Thun Ferencz igen tehetséges és finom műveltségű államférfi; politikai irányát tekintve mérsékelt klerikális és feudalis. Egyéniségének fő jellemvonásai a szigorú kötelességérzet, s elvállalt föladatainak alapos megismerésére való törekvés. Már régebb idő óta családos ember. Neje Schwarzenberg Károly herczegnek egyik leánya. Irodalmilag is működött, a mennyiben 1891-ben könyvet írt és adott ki Egyiptomban és Keleten nejével együtt tett útazásairól. (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1898. március 27.)