Báró Ricasoli

Báró Ricasoli. "Báró Ricasoli az, kit Viktor Emánuel azon kitünő megtiszteltetésben
részesitett, hogy tanácsában Cavour gróf helyét foglalja el, mint olyan, ki
jeles elmetehetségei és elismert képességeinél fogva a közvélemény által
már régebben jelöltetett ki arra, hogy a dicsőült nagy államférfiuval
Olaszország függetlensége és egysége nagy munkájában közremüködjék...

Köztudomás szerint Bettino Ricasoli, Toskana egyik legrégibb és legnemesebb
családjainak ivadéka.

Javitásai a mezei-gazdászat terén, mint szintén irományai a szőlő, olaj-
és eperfák helyes tenyésztési módjáról, még Firenzében alapiták meg a
báró hirét. A párisi világkiállitáson Chianti boraiért érdempénzt és a
becsületlegio keresztjét nyeré el. - Ő is azonban, mint Cavour, midőn
nagyszerü vállalatok által öregbité saját örökölt birtokai értékét, és
vagyonositá a földjein élő bérlő gazdákat, gondolataiban e reformokat az
átalános előhaladással kapcsolá egybe. - Összeköttetései honának mind
belföldön, mind számüzetésben élő férfiai legjobbjaival, nem kevéssé
buzditák őt ernyedetlen munkálkodásra és a politikai tudományok különböző
ágainak tanulmányozására.

Szabadelvü, de egyszersmind konservativ. - 1847-ben, mint Cavourt Károly
Albertnél, ugy látjuk őt a toskanai nagyherczegnél egy emlékiratot
benyujtani, melyben administrativ és municipalis intézményeket és a honi
papságot illető reform-javaslatokat terjeszt elő; merész szavakkal irván
le az utóbbiaknak tudatlanságát és retrograd hajlamait.

Emlékiratának nyilvánosságra tétele után rögtön kineveztetett mint
gonfaloniere, Firenzében. Ez időpontban még bizott Olaszország akkori
reformátori fejedelmeiben: Leopold és IX. Piusban; de szintén akkor
Piemont kezdé figyelmét magára vonni, hova diplomatikai missioban
küldetett Károly Albert személyéhez. - Innen azon meggyőződéssel
tért vissza, hogy legnagyobb fontosságu dolog, fejedelmét az olasz
nemzeti mozgalomba belesodorni." (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1861. július 14.)