Sárosy Gyula

Sárosy Gyula. "Sárosy Gyula 1816-ik év február hó 12-kén született Boros-Sebesben,
Aradmegyében. Atyja, Sárosy Lajos, uradalmi gazdatiszt volt ugyanott.
Gymnasiumi iskoláit a tehetséges ifju Mezőberényben és Szarvason kezdte, s
a jogtudományokat Eperjesen hallgatta. Már fiatal tanuló korában prózában
és versben magyarul és latinul oly jelesül dolgozott, hogy tanára,
Molitorisz Adolf szavai szerint társainak bámulatát méltán kivivta.
Szünidejét folytonosan verseléssel töltötte, s egy pár költeményt küldött
a "Magyar Kurirba", mely alkalommal a keresztségben nyert Lajos nevet
"Gyulára" változtatá. 1832-ben Eperjesen második költészettanuló volt,
midőn társaival magyar nyelvtanuló társaságot szervezett, s a tagok
dolgozatai "Kis Köpű" czim alatt egy kis emlékkönyvben maradtak fenn.
Bevégezvén iskoláit, magát hivatali pályára szentelé, de a Corpus Juris
mellett, keble sugalmait követve, a költészet muzsájának is áldozott.
Sárosy Gyula már költői pályájának kezdetén a nyelvészet terén is kitünt,
miről tanuságot tesz "Nyelvészke, vagy a magyar nyelv főnehézségei,
szabályokban, párbeszédekben és példalapokban", mely Kassán 1837-ben látott
napvilágot, s átalános figyelmet ébresztett, ugy hogy az araeopagi szerepet
vivő "Figyelmező" is dicsérettel emlékezett, a négy ivnyi munka szerzőjének
kitünő képességéről. Sáros vármegye közszeretetü aljegyzője volt 1839-ben,
midőn házasságra lépett Helvéty Arnoldinával, kit azonban szerető karjai
közül a halál, egy évi boldog együttlét után, elragadott. Vérző szive
enyhületet Helikon szent forrásánál keresett, dalolva siratta meg imádott
Arnoldináját. Itt kezdődik az ő szenvedésekben gazdag életének emésztő
fájdalma. Nem tudott feledni! 1840-ben az aradi váltótörvényszékhez jegyzővé,
s csakhamar előadó biróvá neveztetett. Az aradiak hálásan emlékeznek
még ma is az ő tevékeny és hathatós müködésére, igazságszeretetére és
megvesztegethetni jellemére. Majd minden közintézet neki köszönheti részint
lételét, részint fennállhatását, különösen a helvét hitvallasuak részére,
az általa tartott "költői felolvasások" jövedelméből templomot épittetett.
Bekövetkezvén az 1848-iki év, Sárosyt Pesten találjuk mint a
váltó-főtörvényszék előadó ülnökét, midőn már egyszersmind második
házasságban élt Vas Paulinával. A bekövetkezett mozgalmas időkben irta
"Arany trombitáját", mely őt roppant népszerüségre emelte. - 1849-ben
a kormány által, a pesti váltó altörvényszékhez elnökké neveztetvén, e
minőségében erélyesen müködött a világosi fegyverletételig, mely után
szegényen és minden nélkül bujdosója lőn a nagy világnak. Három évi
küzdelemteljes bujdoklás után elfogatván: halálra és vagyon elkobzásra
itéltetett, de kegyelem utján két évi fogságot szenvedett Königgrätzben,
mely után kiszabadulván, Pesten tartózkodott, s kiadta "Az én albumom"
és "Költemények" czimü müveit. Majd 1859-ben ismét elfogatván, két évi
Budweisben történt belebbezése után 1861-ik év január havában szabadon
bocsáttatott, s a Sarkady István által szerkesztett "Trombita" czimü
lap vezére lőn, melyben tőle maradandó becsü költemények jelentek meg." (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1861. november 24.)