Kállay Ferencz

Kállay Ferencz. "Egy, a jelen év elején elhunyt tudósunk emlékét elevenitjük fel e sorokban, egy fáradhatlanul munkás öreg urét, ki

egész életét a tudományoknak szentelvén, két évtized óta egyike volt a magyar tudományos Akademia

legszorgalmasabb tagjainak s ez országos intézetünk terméből sokáig az ő neve hangzott ki leggyakrabban. Volt-e,

lesz-e ez elvitázhatlan nagy munkásságnak a hazai tudományosságra nézve gyakorlati értéke és eredménye? historiai

dolgozatainak nagy száma által mit és mennyit nyert a hazai történelem ügye? annak kimutatását az illető szakférfiak

itéletétől várjuk és reméljük. A mi feladatunk, e hazafiui buzgalom és munkás életnek külső körülményeit rövid

vázlatban előadni.

Kállay Ferencz, m. akadémiai rendes tag, 1790. dec. 2-án született Debreczenben az ős Kállay nemzetségből. Atyja

Kállay Sámuel korán elhalván, anyja Virágh Mária nevelé fel a gyermeket. Iskoláit Debreczenben és Pesten végezé.

Az utóbbi helyen 1812-ben ügyvédi vizsgát tett s három hónapig ügyvédkedett is, de nagy hajlammal viseltetvén a
katonai pálya iránt, csakhamar Bécsbe ment, a hadi törvényeket tanulmányozni. Innen egy év mulva (1814.) mint

hadbiró (auditor) hadnagyi ranggal lépett a katonaságba, hol kevés idő mulva főhadnagy, később százados lőn a 2-ik

gyalog székely ezrednél.

Erdélyben a nevezett ezrednél 13 évet töltött, mely idő alatt szabad óráinak egy részét irodalmi munkálatoknak

szentelé. 1827-ben nyugalomba lépett, s ezóta több időt fordithatott irói buvárkodásra, minek eredménye
az lőn, hogy már 1838. sept. 1-én a magyar tud. Akadémia "tudománya és magyar nyelven kiadott jeles munkáiért"'

rendes tagjává választotta. Ekkor Pestre tette át állandó lakását, hol a világ zajától egészen visszavonultan, a

tudománynak, irodalomnak szentelé életét. Egy ideig a "Világ," később a "Nemzeti Ujság" czimü politikai lapoknak

volt munkatársa.

...

Életének egyéb főbb pontjai a következőkben foghatók össze: 1848-ban a magyar hadügyminiszterium által

felszólittatván a haza szolgálatára, a már 21 év óta nyugalomban élő férfiu ujra késznek nyilatkozott egy rendes

állomás elfoglalására s igy történt, hogy az országos haditanácsnál, őrnagyi ranggal mint osztályfőnök működött.

Általában mint a nemzeti ügy lelkes barátját ismerte mindenki. A magyar hadbirák vizsgáló bizottmányában is
censorként működött s a különben komor jellemü és nyugalmas életet kereső Kállay 1848 i hivatalos működésében

ismét valódi ifjui erőt és vidámságot fejtett ki. 1849-ik évben a budai cs. k. várparancsnokság elött igazolnia kellett

magát; uj szolgálattal is megkinálták, de ő nyugdijaztatását kérte és azt meg is kapta.

Öreg napjaiban csendes egyformaságban töltötte idejét. Délelött rendesen irogatott, olvasgatott; délután pedig

legkedvesb barátjánál, id. Résö Ensel Sándor ügyvédnél lehetett találni, hol többnyire komoly beszélgetéssel vagy

whist-játékkal töltötte az időt Sztrokay Antal, Jankovich Vincze, Hubay József s más régi barátai társaságában.

Házasságra csak éltesb korában lépett s egy fiat hagyott hátra.

Komor, hidegvérü ember volt, ki minden tréfát eltürt, csak azt nem, midőn tudományát sértegették. Keveset szokott

beszélni. Egyszerü ruhában járt, volt egy házi kabátja, melyet 20 év óta viselt. Levelezni nem szeretett még

testvérbátyjával, Istvánnal sem; ellenben munkálataival mindig készen volt s a mikor kivánta az Akadémia, mindenkor

kész volt előadást tartani.

Életének utolsó éveiben már annyira gyöngélkedett, hogy csak a ház körül tehetett sétát, s legtöbb idejét dolgozó

szobájában a pamlagon hirlapok s történeti regények olvasásával töltött, - soha nem használva szemüveget.

Meghalt 1861. január 1-én életének 72-ik évében. " (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1961. december 8.)