Gácsi posztógyár. (Fonógépek, raktár és iroda)

Gácsi posztógyár. (Fonógépek, raktár és iroda). "Alig van hazánkban régibb iparvállalat, mint a tisztán magyar részvényesek által alapitott gácsi finom posztógyár. -

Szóljunk először is vidékéről.

Gács fekszik Nógrádmegyében, - annak északnyugati részén, Losonczhoz 3/4 órányi távolságra, hegyekkel

körülkoszorúzott regényes vidéken, honnan a kilátás a Karancs, és Mátra magaslataira meglepő látványt nyujt.

A most is ép karban álló vár, az ős Forgáchcsalád tulajdona, melyet ők a monda szerint is Erzsébettől, Zsigmond

király özvegyétől adományképen nyertek azon szolgálatért, melyet Kis Károly kivégezésével részére tettek.

...

E család egyik tagja, gróf Forgách Antal, alapitotta a vár alatt épült gácsi posztó-gyárat 1762-ben.

1792-ben eddigi durvább s közönségesebb készitményeihez a finom posztó-gyártást is csatolván, "Gyapju-szövet és

finom posztó-gyár" czimét vette fel.

1800-ban 500 váltóforintos részvények kibocsátásával, e gyár részvényes társulat birtokába jutott.

1812 ben az 500 ftos részvények száma szaporittatott.

1818-óta egy harmadik, 1000 váltóforintra alapitott s most is létező részvénytársulat kezeli a derék hazai

iparvállalatot.

Mint minden hazánkban keletkezett iparvállalatnak, ugy a gácsi posztó-gyárnak is sok nehézséggel kelle küzdenie,

mig oly helyzetbe hozatott, hogy részvényesei sikeres jövedelemre számithattak. Több ügyesen választott szakértő

igazgató, de különösen Festetics Antal mint legtekintélyesebb részvényes kitartásának, anyagi pártolásának sikerült

odáig vinni az ügyet; hogy a részvények tőkéjétől 1820-1832-ig hatszáztóli osztalék fizettetett.

1833-34-ig osztalék s kamat fejében 8%.

1834-41-ig osztalék s kamat fejében 10% fizettetett. Tartaléktőkéje pedig annyira növekedett, hogy 1841-ben

határozattá lőn, miszerint az osztalék mennyiségének vitatása ezentul megszüntetvén; az 1000 váltóforintot képviselt

részvények 1000 ezüstftra emeltetni határoztattak s e tőkétől az 5% osztalék s kamat fejében mindenkorra kifizettetni

rendeltetett.

Az 1849-ik év a gácsi posztógyár üzletére kártékony befolyásu volt, a mennyiben sok ezerre menő magyar pénzjegyeit

beszolgáltatni kellett. Ezáltal tartaléktőkéje annyira megfogyott, hogy a szükségelt gyapjubevásárlásoknál, daczára

annak, hogy gróf Festetich Ágoston mint e gyár képviselője s legtekintélyesebb részvényese pénzzel s hitellel segité elő,

a hiány érezhető maradt.

1856-ban Mommer Antal, a porosz leignitzi posztógyárból alkalmaztatott igazgatóul, - ki e gyár emelkedésére mindent
elkövet, hogy a külfölddel versenyezhessen; - uj s a mostani igényékhez alkalmazott gőzgépszerkezettel látta el,

mestereket hozatott, kik az előhaladt technika tanai szerint módositják, javitják a kezelést. - Szóval, minden

elkövettetik, hogy e hazai iparvállalat a magyarnak becsületére váljék. -

A gácsi posztó hitelét, a külföldi gyáraknál átalanosan divatba jött pamutvegyitékkel megingatni nem engedi. - Az ily
pamuttal vegyitett posztó olcsóbban előállítható ugyan, de tartósságra, súlyra a gácsi posztóval nem versenyezhet.

Hogy azonban ez iparvállalat, mely annyi balszerencse közt 100 éve már, hogy hazánkban fennáll, s melyet

tősgyökeres magyar részvényesek alapitották s birnak, folytonos emelkedésnek, virágzásnak induljon, szükség hogy

azt a nemzet is karolja fel, s pártolására méltassa.

Miért ne nélkülözhetnők mi a cseh, német kelméket, szép magyar öltözeteinknél? mindaddig, mig a gácsi posztógyár

finom, s amazoknál minden tekintetben előnyösebb kelméket szolgáltathat e czélra? Szilárd hazafiui akarat oda vinné

a dolgot, hogy a gácsi posztógyárat, mely elégtelen volna ugyan a haza öszves szükségleteit előteremteni, itt ott

keletkező, s virágzásnak indulandó ujabb posztógyárak pótolandnák. Gyapjut, a posztógyártás lényegét, ugy
is magunk termelünk. Ipar, kereskedés, minden ország boldogságának alapkövét teszik.

A gácsi posztógyár áll 133 részvényből; - 150-200 embert foglalkoztat; - 3-400 söt néha több mázsa gyapjut is

feldolgoztat. Képünkön a vár alatti fonó-, és festő-osztályai láthatók, szövő-osztálya a város belsejében van.

Hogy pedig a magyar ember a gácsi posztóhoz könnyebben juthasson; intézkedett az igazgatóság több ponton

rakhelyek felállitásáról : ilyenek Pest, Debreczen, Miskolcz, Losoncz, Kassa, Lőcse, Besztercze.

Csak annyit mondunk, hogy ha lehet, gazdagitsuk önmagunkat, és ne a külföldet. (Pokorny Gusztáv.)" (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1861. december 8.)