Az állatszeliditő

Az állatszeliditő. A pesti Dunaparton egy állatszelídítő mutogatja érdekesen
összecsoportozott állatseregletét, melynek szemlélésekor nem tudja KB ember mit bámuljon inkább, a szelídítő ügyességét-e vagy a különböző
vérengző vadállatok csudás kinézését. A szelídítő felgyűrt
ingnjjakkal, fedetlen fővel, minden fegyver nélkül egyetlen ártatlan
kia lovagostorkával lép közibük, ennek, Bzavának és arckifejezésének
hatalmával uralkodik felettük és tetet velük mi neki tetszik.
Érdekes látni midőn a hyena, párducz, tigris, oroszlán egy tálból
esznek s bár ellenállhatlan a vérengző vágy mindegyikben darabokra
tépni a másikat, mindazáltal az állatszeliditö jelenléte miatt
jónak látják e vágyukat elfojtott mormogásnál egyébbel nem nyilvánítani.
Illy jelenetet ábrázol képünk is. Hajmeresztő látni azt is,
midőn az állatszeliditö saját fogai közé fogott hússal eteti azokat,
milly gyengéd finomsággal nyúlnak azok az eledelhez, még csak
nem is móhóskodnakl hát még mikor a szelídítő e vadállatoknak
torkába nyúl, és fejét azok szájába teszi 1! - De mi az mi ez állatokat
illy bárányokká teszi? bizonyára nem az erőbeli felsőbbség, hanem
az ügyes idomítás, és a kiskoruktól fogva alkalmazott ügyes
nevelés. Sokat mondhatnánk e tekintetben egyéb tárgyra vonatkozólag
és gondolatrokonságnál fogva - de azt elhalasztjuk egy más
alkalomra.
(Forrás: Vasárnapi Ujság 1856. május 25.)