1858. UJ-ÉV NAPJÁN

"Nem ollyan rosz ez a világ, mint a millyennek szeretjük mondogatni. Igaz, hogy jobb idő is járhatna ránk; de hátha még roszabb járna? Igaz, hogy az elmúlt esztendő minket sem fürösztött tejbe, nem takargatott bársonyba, de legalább vérbe sem fürösztött, mez­telen sem hagyott. Nem volt ugyan jó vásár, de volt jó termés, s ha gabonánk, borunk ára leszállt, vigasztalhat bennünket az a gondolat, hogy vannak ollyan országok, a hol százezrével éhezik a népség, s meg­köszönné, ha legalább bora búzája volna. Igaz, hogy sokszor porba esett a pecsenyénk, kihullott ke­zünkből a reménylett falat, de vigasztalhatjuk maguakat azzal, hogy kikerült bennünket minden nem reménylett csapás. Mig Európa egyik részén döghalál pusztított, más részét árvizek ron­gálták, a mig Ázsiában siralmas harcz folyik, másutt városokat dönt halomra a földalatti tűz, miknek lakóit a nélkül is eléggé sújtja más földalatti baj; a mig Németországtól Angliáig ugy om­lanak rakásra a leggazdagabb kereskedőházak, mintha azokat is földrengés bántaná, addig mi csak megvoltunk a mi szegény sze­rény középszerűségünkben, s ha nem dicsekszünk is, de legalább nem is koldulunk egyik országról másikra, hogy könyörüljön rajtunk. "
(Forrás: Vasárnapi Ujság 5. évf. 1. sz. (1858. január 3.))