A debreczeni tűzoltó deákok

A debreczeni tűzoltó deákok "Nézzétek a képet, milly önfeledö lelkesedéssel siet a fiatal, tettszomjas sereg a füst gomolyokba borult küzdtér felé, milly betanult rendben és fegyelemben foglalja el mind­egyik kiszabott helyét, a reábízott eszközzel és tárgy körül! milly öntudatos komolysággal várja az a vezénylő alak a gép tetején a cselekvés perczét, körözve a kötelességüket szintolly szigorúan értő önkénytesek soraitól mintha legalább is egy 24 fontost kisérnének az élet­halál harezterére, pedig mindössze is egy ártatlan vízipuska, a várva várt machina az, mellyet a cívisek örömére és megmentésére előre mozditnak. Debreczen városa, hol a tüzelem egy szikrája a nádastetők rengeteg sorait száraz szeles időben vég elhamvadással teheti semmivé, rég időtől fogva érzi védő erejét a lelkes társulatnak, mellyet a város nemes tanácsa már a mult században buzgó pártolással igye­kezett a polgárság biztos nyugalmára megnyerni. A hirea debreczeni kollé­gium deákaága részint e vágynak engedve, de különösen az ifjúi szivekben nem alvó emberbaráti részvét, becsületérzés és tettvágytól lelkesitve eleitől fogva lankadhatatlan erővel és kitartással sietett segíteni, s a vagyonaik pusz­tulásán síró embertársak könyeit letörleni. "
Forrás: (Vasárnapi Ujság,5. évf. 50. sz. (1858. deczember 12.))