Egy medve karjai közt

Egy medve karjai közt " Mult őszszel egy észak-amerikai katonatiszt szabadságot kapott, hogy egyszer polgárilag is mulathasson. Épen vénasszonyok nyara volt, ama szép szaka az évnek, midőn a napok mintegy sajnálni látszanak, hogy olly rövidekké lesznek, s minden erejöket összeszedik, hogy a nyár melegét még egyszer rövid időre visszaidézhessék. A fák levelei még nem hullottak, de ama bus tarkaságot ölték magukra, melly lehullásukat meg szokta elázni. Némelly fajta bokrokon vidor szinű bogyók függtek, szebbek, kedvesebbek a tavasz virágainál. A természet vad virágai a legkellemesb illatvegyülékkel gyönyörködteték a Huron-tó szigetlakóit. A tiszt barátaival a szigetek közt átevezett a szabad viztükörre. A kifeszitett vitorlák hintázva vitték a hajót két ottani vadász vezetése alatt a vadbivalyok és medvék átellenben sátétlő rengetege felé. Az éjt a parton alvással és főzéssel töltötték, nappal pedig apró vadászati kirándulásokat tettek, mig végre sajátképeni czéljukat, a távol renge-tegetel nem érték. Itt a sajkát minden fényüzési czikkel együtt hátra-hagyták, s magukat a legnélkülözhetlenebb tárgyakkal ellátva megkezdék kalandos vadászatukat az ösrengeteg sürű vadonjában. Végre elértek a Felső-tó kezdetéhez, hol egy börkereskedő sajkájába ültek, melly épen a tó alsó végére vala indulandó. A lefelé utazás több napig tartott. Éjjelre a sajka a parthoz lőn kötve; a jó kedvü vadászok pedig pattogó tűz körül vigan sütkéreztek; s a fűszeres nyársonsülttel gondnélkül elégiték ki étvágyukat. Jóllakás után végig nyujtóztak a puszta hideg földön, az éj zordon levegője ellen csupán egy közönséges pokrócz védvén testüket; de ez álom egészségükre vált és mély volt, a szó valódi értelmében."
(Forrás: Vasárnapi Ujság 6. évf. 34. sz. (1859. augusztus 21.))