Hazai tájleírások s népviseletek

Népviseletek : II. Segesvári szászok "Egy nemzetiség sincs hazánkban, melly bárha a környező
népfajokkal szakadatlan érintkezésben magát tölök viselet, ér­-
zület, erkölcs, akár vallás tekintetében ugy el tudta volna szige-­
telni, mint az erdélyi szászság. Ez ősi nyelvét, szokásait, öltözetét
hétszáz esztendőn keresztül az idegen földön is változatlanul meg­tartotta, s népélete mindenesetre figyelmet érdemel, a mennyiben szerfölött jellemző. E tekintetben az egyes vidékek lakossága között semmi különbség nincsen; mindazáltal a segesvári nép, mint a melly a szász-föld kellő közepében lakik, leghívebb typusul szol­gálhat. Mindnyájan dolgosok, tisztaság-és rendszeretők, nagyon takarékosak, miért a vendégszeretet erényét is kevésbbé gyakorol­ják s az utast rendesen a szomszédba szokták igazitni. Jobb em­ber lakik a szomszédban! ez a szálláskérönek adott stereotyp válasz, s már példabeszéddé vált felölök, ugy hogy őseink a ven­dégszeretet nálunk, kedvencz és otthonos erényét törvény által tárták szükségesnek hozzájok átplántálni, meghatározván mind­azáltal, hogy mivel a Jámbor nemzet sok zaklatásnak van kitéve, az ingyen gazdálkodás, a szász atyafiaknál az utazókra nézve csak a szállás, fű, fa, széna és só dolgában engedtetik meg; egyebeket fizessenek illő áron."
(Forrás: Vasárnapi Ujság, 6. évf. 42. sz. (1859. október 16.))