Lónyay Menyhért

Lónyay Menyhért "1847-ben Beregmegye ismét egyhangulag követévé választá, hol ismét szorgalmasan irt, dolgozott s vett részt a közügyek tárgyalásában. Az urbéri kárpótlásról szóló törvény utolsó §-a különösen az ő műve, mely azt rendeli, hogy mig az állam az eltörölt urbériségekért kárpótlást nem ad, a tőkék felmondhatók ne legyenek. Hány magyar család köszöni e törvénynek fenmaradását s ki ne látná, hogy főleg e §-ban volt a kárpótlás
biztositéka! Midőn a második magyar felelős miniszterium (1848) megalakult, Lónyay ismert szaktani jártasságánál fogva, a pénzügyi osztályban államtitkárrá neveztetett, tagja volt a pesti képviselőháznak is. Ekkor irta Pénzügyi leveleit, melyekben az akkori pénzügyi terveket birálgatá. A világosi fegyverletétel után Lónyay is azok között volt, kik menekültek. Egy ideig Párisban időzött 1850-ben azonban visszatért s követtársaival együtt ő is amnesztiában részesült. Ezután jószágain elvonulva sokáig csupán a gazdaságnak élt, s valamint azelőtt a nemzetgazdászati elméleti, irodalmi téren, szintoly értelmesnek s tanultnak mutatkozott most a magángazdaság gyakorlati mezején."
(Forrás:Vasárnapi Ujság, 7. évf. 18. sz. (1860. április 29.))