Reggeli imádság

"Imádkozzál elébb, gyermekem" "Nézzétek azt az ágyából alig fölkelt borzas fejü kis örököst ott a széken állva, melynek támláján felöltendő ruhái várják minő mohó étvágygyal ronthatott kis kutyájával, kedvencz játszótársával együtt, a reá várakozó reggelire s mennyire elkomorodott rögtön
arcza, midőn szerető édes anyja, ki jókor akarja szoktatni indulatai fékezésére s magasabb eszmék iránti hódolatra, a már tálba mártott kanalat ez ünnepélyes szavakkal állitja meg
utjában: Imádkozzál elébb, gyermekem! Valóban egyike a leggyöngédebb genreképeknek, melyek a szemlélő kedélyére jótékonyan hatnak, s a miket hosszabb ideig ujra meg ujra
szivesen megnézünk. "
Forrás: (Vasárnapi Ujság,7. évf. 40. sz. (1860. szeptember 30.))