A budai Svábhegy

A budai Svábhegy : B. Eötvös József nyaralója "Az öreg ur elhallgatott, a tanárok is gondolkozóba estek, a Bucsu költőjének ajkára szállt a honvágyó mosoly, s még az nap elutazott Heidelbergből. Harmadnap Pesten termett a báró, egy órával később a Svábhegyen. Leirhatlan szép őszi este volt, a Rákos letariott téréinek fakó szine, pirosra kigyuladt az alkony
sugaraiban. A fóti templom távol rubintként ragyogott a violaszin fénytenger közepett, a Duna szalagja nem ezüstfényü, hanem sötétkék volt, az égboltozatot hiven visszatükröző. A vasut füttye, a mozdony robaja felhangzott halkan, vékony füstje visszahajlott a város felé. A költő keblére ölelte az Őt körülrajzó kedveseit,
s lelkesedve mondá : Welckernek igaza van!"
(Forrás: Vasárnapi Ujság 1864. 11. évf. 25. sz. )