Beregszászy zongorái a párisi kiállitáson

Beregszászy zongorája, a párisi világkiállitáson "Egyébiránt a hullámzó vastagitására, mint szintén az egész zongora testének nagyobbitására s innen folyólag erösitésére vonatkozólag nem kell felednünk, hogy mindezt a húrok megszaporitott száma, vastagsága, s sokkal nagyobb feszítő ereje teszi szükségessé. Mert a mai húrozat a régibb szerkezetű hangszereket összeszakasztaná;dehaezt nem tenné is, a régi vékony hullámzókkal épen ugy nem illenék össze,mint a régi húrozat a mai hullámzókkal. Igy levén, ha felténnők is, hogy mai zongoráink hangja már elég erős, eléggé éneklő, egy s más tekintetben van még javitása körül óhajtandónk.Például: ritka zongora az, melynek hangja egészen egyöntetű legyen, vagy a közép-, vagy al-, vagy felnyolczadokban nemcsak különböző szinezetü, hanem erőre nézt is egyik gyengébb a másiknál. Olykor
megtalálhatni az egyöntetüséget, de kivált ott, hol a közép- s felnyolczadok érintkeznek, egykét vagy gyengesége, énektelensége, vagy élessége által kirivó hang zavarja az egységet, mi még boszantóbb a különböző színezetnél."
(Forrás: Vasárnapi Ujság 1867. 14. évf. 14. sz. aprilis 7.)