Az andamani macaco

Macaco-majom "Valóban nála ügyesebb s kedveltebb egyéniség aligha volt a hajónépség között; ha a szakácsnak sietve kellett valami nagy ebédhez készitni az
ételeket, ő volt az, ki a sparherd előtt óra hosszáig guggolva, - folyvást élesztette a tüzet; ha sok aprómarhára volt szükség, ő volt az, ki leghamarabb tudta okot minden tollúktól koppasztani; ha csomókra hurkolódtak a hajókötelek, ő volt az, ki azokat hűségesen ki szokta bontogatni. Néha ugyan mig a szakács kifordult el-elcsent egy összevett marok lisztet s azt bepofázta, vagy kiüritett egy láb alatt maradt rumos üveget de ki tudott volna rá haragudni ilyesmiért, ha visszatérve észrevették is a csint, a mint a liszttől bepuderozott hajjal ismét ott ült a tűz előtt nagy komolysággal pislogatva, mintha ő volna, aki legkevesebbet tud az egész dologról."
(Forrás: Vasárnapi Ujság 1869. 16. évf. 39. sz. szeptember 26.)