A csürhe

Csürhe "De mikor aztán a falu elé ér a csürhe,vége a pártfegyelemnek; a hány utcza, annyifelé szalad a csapat, sikoltva, egymás nyomában, mindegyik egyenesen haza s még egyenesebben a váluhoz, a melyből aztán farkas étvágyukkal csakugyan szalonnát
esznek a hátukra és hajat az oldalukra. Öszfelé megritkul a csürhe, egyik-másik jobb fajtájú disznót otthon tartja a gazda sertvés-nek s ólba fogva ad aztán neki valódi tengerit is enni, a mennyi csak szivének, szájának tetszik. Dédelgeti, hizeleg neki, s minél inkább domborodik a háta, annál több kedvességgel találkozik a jó gazda részéről. A csürhések aztán irigyelik is a hizó
sorsát s a rostélyon keresztül lopkodnak ki az ólból egy-két jó szemet a mely jóhoz nekik nem szabad hozzáférniük egész másik őszig, mikor a tavalyi szalonnából már az utolsó sütetnél van az anyjuk."
(Forrás:Vasárnapi Ujság 1870. 17. évf. 12. sz. márczius 20.)