Jelenetek a harcztérről

Francia lakosok menekülése Forbachból " Ekkor kezdettek családaik és barátaik után gondolni, kik szintén szerte voltak szórva s kétségbeesésükben a közeli erdőkbe menekültek, hol a sötétség mind áthathatlanabbá lőn az éj beálltával. Az ijedelemnek és nyomornak ilyen jeleneteit még sohasem láttam azelőtt, s nem is óhajtom, hogy valaha ismét láthassam. Anyák, a kik elveszett gyermekeiket keresték, lázas, őrületes kiáltozásokkal és tagmozgatásokkal; öregség miatt remegő férfiak és nők, a mint a zavarban tova botorkáltak, szegényes háztartásuk maradékaival megterhelve s az aggkor szomorúságával hallgatagon ballagva; kis gyermekek, csakis féltiszta tudatával mindannak, ami körültök és velők történik, tova tipegve, nem ritkán egy-egy kedvencz háziállatot vezetve és barátságos kéz után esengve, mely őket e borzasztó zűrzavarban vezesse; férjek nejeiket ölben vive avagy vállaikon apró magzataikkal (néha kettővel, hárommal) és biztatva kisded családaikat bátorító és gyöngéd szavakkal stb."
(Forrás: Vasárnapi Ujság 1870. 17. évf. 36. sz. szeptember 4.)