A honvéd világból

Az 1848-ki honvédek "Az a legszebb, hogy ezek a legények nem is igen voltak ujonczok; nem volt idő hat-nyolcz heti oktatásra, gyakorlásra, egyenesen a csatába kellett vinni a fiukat. Nevetett az ellenség mikor meghallotta, hogy milyen tanulatlan csapatokkal kell neki elbánnia. No, ha azt a könycseppet, bizony ezt a nevetést is drágán kellett aztán megfizetnie. Mondom, csak egyenesen a csatába vitték őket. Két öreg Miklós-huszár maga közé vett egy
fiatal ujoncj huszárt, s vitte a lovas rohamba, mint a hogy a vén sas a párjával tanítja repülni a fiát. Ugy tettek a gyalogok is, ámbár nem mindig, mert egészen ujoncz-zászlóaljak is, repülni tanító veteránok segélye nélkül is, mentek maguk a szurony-rohamra s kiérdemelték a vörös sipkát."
(Forrás: Vasárnapi Ujság 1870. 17. évf. 52. sz. deczember 25.)