Balatoni kalászkunyhó

Balatoni halászkunyhó "A nyugalom és a csend képe, mely megkívántatja a partszéli nyirkos árnyékot ott a füzek alatt, a viz partján. A nap is pihenőre szállt már, de ott maradt a légben sugarainak forrósága, s tüzének narancs vörössége, a mit visszaragyognak a gyönge, múlékony fellegek, s a Balaton tükre, mely mélyen néz vissza az ég kupolájára, s föl-fölcsillámlik, mint mind megannyi rejtélyes pillantás, és azok oly vonzók, derültek, és üdítők.
A parton már megszállt a szürkület, a pihenő hirdetője. Az árnyak végtelenek lettek. A mély viz s a beláthatatlan lég valami misztikus határt szab. Azokon tul van a nappal, mely most tűnik el, s az est, mely most érkezik. A füves parton halászkunyhó foglalja el a füzek tövét. Széljárta kis tanya, nem arra való, hogy lakásul szolgáljon, hanem hogy megőrizze az emberek nyomát, kik akkor is itt vannak a parton, mikor az ég nem oly derült, s a Balaton nem oly nyugodt."

(Forrás: Vasárnapi Ujság 1879. 26. évf. 24. sz. junius 15.)