Fenyves erdőben

Részlet a fenyvesből "Tul hegyeken és völgyeken, ott az igazi levegő! Ott borong a fenyves a bérezek homlokán, balzsamos illatot terjesztve az átlátszó légbe. Az enyhe szellő, mintha nem tudna megválni, örökké itt bolyong a nehéz lehajló ágak között, halk, méltóságteljes, örök zugásban tartva a rengeteget. Itt jó ám pihenni, elvonulva a köznapi zajtól s beszélgetni a némán és oly ékesen szóló természettel, mely sok ezer éves nyelven intézi hozzád szózatát, fenséges szózatot, csak megértsd. Itt jó leheveredni a fenyőfák lábát gyöngéden takargató lágy, buja mohára, a teremtő keze által szőtt pompás szőnyegre, s a fenyvek fölnyuló sudara hosszában még magasabban küldeni föl lelkedet, az ég felé, Istent látogatni. Hallgatni a messziről ide hangzó vízesés moraját, az erdő sóhajtását, egy-egy vén fenyőnek roppanását, mit kidöntött a szél s még inkább annak a nagy időnek sulyá, mely ágaira nehezül. Elmélázni hosszan, zavartalanul, s föl-fölrezzenni olykor, ha megzörren a haraszt a gyanútlan szarvas lábai alatt. Elnézni, hogy rakja meg fészkét a fajdtyuk a tüskés lombsátorban s mily tánczot visz végbe a galyakon a mókus, egyik fenyőcsucsról a másik hegyébe vetve fürge testét."

(Forrás: Vasárnapi Ujság 1879. 26. évf. 31. sz. augusztus 3.)