Küzdelem a határért

Küzdelem a határért. Az adriai tenger keleti partjain ősrégi idő óta divat a háború. Nem a tudományok, művészetek, nem is az ipar és földmüvelés, mely versenyre tárgyat nyújt az embereknek, hanem egymás kölcsönös pusztítása. A tömérdek apró törzs tagjai folytonos harczban élnek egymással, a sérelmek megtorlása kötelessége minden rokonnak és a sérelmek elkövetése, ha ügyesen vannak végrehajtva, nem tekintetik bűnnek. Különösen éles és ősrégi a küzdelem az albánok és a montenegróiak között. Faj- és valláskülönbség neveli e küzdelem keserűségét, melynek a montenegróiak szabadságharcza a törökök ellen oly sok tápot nyújt. Most e küzdelmet még a nagyhatalmak is előmozdítják, önkényesen, a "sasnak" (albánok) megkérdezése nélkül osztogatván azoknak hol egyik, hol másik földrészét gyűlölt ellenségeiknek, kiktől nem is várhatnak egyebet, mint hogy, ha letelepednek, testvéreiket szülőföldjeikről világgá űzik. A sziklás bérczek s az embernyomtól szűz erdők nagyon előmozdítják a harczias kedvet s a nemzeti gyűlölet a két faj egyes tagjaira is áthat s azokat véres tettekre lelkesíti.
Ily küzdelmet ábrázol jelen képünk is, mintegy jelképezőjeül a nagy nemzeti küzdelemnek. Valóságos "határkérdés" ez is a montenegrói s az albán között, csakhogy ez egyszer a nagyhatalmak beavatkozása nélkül a két küzdő fél vitézségére s ügyességére hagyva. Az albán vagy skipetár, mint a hogy ő magát nevezi, könnyen fölismerhető nemzeti öltözete, a széles redős fehér szoknya, övénél körültekert kendő és sajátságos szűk sapkája által, mely, mivel a fejet leborotválják, egészen a koponyára tapad s csak egy hosszú haj fürtöt enged lecsüggni hátul. Most épen ellenségének haját ragadta meg s igyekszik a fejét is levágni, mig a montenegrói ellenét a szikla széléről letaszitni készül. (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1880. október 17.)