Az itatónál

Az itatónál "A szokott favályu helyett égetett téglából csinált kútjához a gazda itatót. Ez a puszta két és négylábú, szárnyas és szárnyatlan népségének a mekkai Kába-köve, mely felé epedve siet minden szomjúhozó lénye a nagy rónaságnak. Most épen érdekes társaságot találnak együtt az üdülést, az uj eletet adó vizes tál korul. Heten vannak épen, mint a bölcsek, pedig hát a bölcsek ellentéteinek tartja őket a nép igaztalan hite. Oda sorakoznak szép szorosan egymás mellé, jámbor egyetértésben s élvezik az élet italát ritka kéjérzettel, - szürcsölik, mint az ínyenc, a legfinomabb nektárt, pedig meleg is, szemetes is, iszapos is, de hát mit feszélyezi ez a nagy szellemeket? kérdené a költő."

(Forrás: Vasárnapi Ujság 1881. 28. évf. 30. sz. julius 24.)