A király Szegeden

A király Szegeden. - Diadaliv a Boldogasszony-sugáruton. - Kimnach László rajza. Szeged feltámadásának ünnepélyei véget értek. Fényes, zajos ünnepélyek voltak, s jelentőségöknek öszhangzatát semmi sem zavarta. Minden összemüködött, hogy kitűnjék az a fontosság, melyre az épülő várost a törvényhozás intézkedései, az ország áldozatkészsége, az egész müveit világ részvétteljes érdeklődése és a királyi kegy emelte. És Szeged azt is felmutatta, hogy habár egészen megváltozott, mégis a régi maradt, a tősgyökeres magyar város, híven eredeti sajátságaihoz, szorgalmas munkásságához, mely a modern városban szakadatlanul tovább foly, erősödik.
A király megnézte, hogy mit alkottak a romok helyén. Végig járta a város utczáit s meggyőződött, hogy itt nagy munkát végeztek. Fölkereste iskoláit, közintézeteit, s meggyőződött, hogy a művelődés tényezői is hatalmas sorban ott állnak a családi tűzhelyek közt. A nép köze szintén elment nemcsak az uj-szegedi népünnepet látogatta meg, hanem a város környékét is, s Horgosnál a nép közé vegyült, a hol egyszerű falusi biró őszinte üdvözletét hallotta, egyszerű tanyai emberekkel beszélgetett, s hogy ő felsége mily jól érezte magát e környezetben, nem titkolta. Fesztelenül érezte magát, s mikor visszatértében látta, hogy a vasúti töltésnél még mindig várakozik egy csoport iskolás gyerek, megállíttató a vonatot, a gyerekek közé ment, a kik, mint jól nevelt és illedelemtudó gyerekek, sorba kezet csókoltak a királynak. Semmi rendőr sem volt ott. A fényes ünnepélyek nemcsak külső pompával birtak, hanem a bensőség egész őszinteségével és odaadásával. (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1883. október 21.)