Forster Dóra

Lehuzta ujjáról czimeres pecsétnyomó gyürüjét s a korsó szük szájába eresztette "A boszorkány csöndesen ült helyén, mintha mit sem hallott volna, ölében tartva s karjaival átfogva korsóját, melyet előbb maga mért tele vizzel (különben a jóslás nem sikerülhetne), s egy szót sem szólt. Judit dajkám azonban fölvette a szót helyette.
- Dobjon valamit a korsóba nagyságod, a mit magán visel akkor igazán fog jósolni. Nevét sem szükséges megmondania. Sürü fátyol van rajta, mit sem láthat."

(Forrás: Vasárnapi Ujság 31. évf. 27. sz. (1884. júl. 6.))