Szudáni törzsfőnökök

Szudáni törzsfőnökök
Mahmud Bej Ali.
Abdul Káder.
Hekál Ozmán "A háború ez ujabb fordulata alkalmából három meghódolt főnök (sejk) arczképét mutatjuk be. Az angol festő, ki őket Szuakimban természet után rajzolta le, nevükön kívül, melyeket a kép alatt ott talál olvasónk, mit sem jegyzett fel róluk s igy igen természetesen mi sem mondhatunk részleteket. Különben a Vörös-tenger partján (s ez részben Arábiára vonatkozólag is áll) minden főnök jóformán egyforma. A nubiai sivatag lakója eredetre nézve alig mondható ugyan arabnak, de nyelve, gondolkozásmódja, ruházata s szokásai már arabbá tették. Nagy részök még most is vándoréletet folytat. Még a városi arabok is főkép csak tanyaéletet élnek. Szuakim arab városrésze, mely a szárazföldön van s a szigettel gát köti össze, nagyobbrészt földkunyhókból vagy éppen valóságos sátrakból áll s a nép öltözete csak annyiban különbözik a vidéki lakosokétól, hogy humuszok még tűrhető fehér, mig a pusztai lakos lepedője, melyet mosni soha sem szoktak, ép oly barnásszürke lesz, mint a környező természet. Mindannyi meztelen lábbal jár, igen csekély ékességet és fegyvert hord, de harczias, deli termete, nemes mozdulatai nem ritkán e rongyokban is szép hatást tesznek. A harcz az ő éltető elemök. A melyik arab csak teheti, vásárol egy rabszolgát, vagy még inkább rabszolganőt, mivel ez olcsóbb, alig kerül egy
"darab" 50 Mária Terézia-tallérba (ez itt a főpénznem) s azt azután dolgoztatja, maga minél többet alszik s hever; egy kis kecsketej és juhhús elegendő táplálkozására s a hűvösebb reggeli és esti órákban társaival pipafüst mellett igen sok időt tölt beszélgetéssel. Szabad arab a harczon kívül legfölebb a tevék és lovak legeltetésével s mellesleg - rablással foglalkozik. Valószínű, hogy ily kaliberű a jelenleg bemutatott
három főnök is s mivel a főnöki hatalom e vidéken nagyon jelentéktelen, rendesen csak 20-30 fegyverfogható ember fölötti rendelkezésre jogosít s az egyiptomi és angol egyesült hadseregnek valami nagy segítséget alig hozhat.
"(Forrás: Vasárnapi Ujság, 1884. január 6.)