Ménes a rónaságon

Ménes a rónaságon "Hisz ló van másutt is, de az még sem olyan, mint a mi alföldi csikósunké, tudja az isten, mintha nem volna meg benne az az isteni szikra, mely a magyar ló tagjain átczikázik, midőn biztos győzelemre siet a külföld minden versenyterén. Jaj, azok a szemek, azok a ragyogó szemek!" mondogatták a francziák elragadtatva a 78-iki párisi kiállításon, midőn a magyar lovak megérkeztek s mindjárt az első nap valamennyi elkelt, ugy hogy a komoly képű alföldi csikósok azon módon árván maradtak egy szál karikással a vállukon. Van abban valami, hogy a külföld mindig bizonyos rejtélyes regeszerüséget lát a magyar paripában, hisz nem is csoda annyi tüneményszerű diadal után. Csak egyet nem tudott a magyar ló gyors lábaival utólérni, a hirt, a maga dicsőségének hírét: az mint a tűz terjed előtte, mindenütt megelőzvén, a hol csak fellép.
(Forrás: Vasárnapi Ujság 1885. 32. évf. 40. sz. október 4.)