Előörseink az Isonzó melletti harctéren, egy előretolt állásban, amint észreveszik az ellenség előőrseit

Előörseink az Isonzó melletti harctéren, egy előretolt állásban, amint észreveszik az ellenség előőrseit. Tanakodnak, hogy mihez kezdjenek : lelőjjék-e őket, amire jó alkalom volna, mert azok még nem látták meg a mieinket, vagy pedig várjanak még és valami más módon, zajtalanul tegyék őket ártalmatlanná. "Harangszó azonban már nem szólitotta a völgy jámbor lakosait déli
imára. Mert már régóta hallgattak a harangok a szükebb harcterületen.
Egyes tornyokon ugyan még ott lógtak porosán a zöldgálicos foltoktól
boritva, a többit biztosságba helyezték az ellenség elől.
A mi állásaink a magaslatokon voltak, amelyek Santa Lucia helységet
és az ottani hidat fedezték a folyó jobbpartján pedig a völgyből
felküldték hozzánk üdvözletüket. Volcsah, St. Dániel, St. Ulrich, valamint
Tóiméin tornyai. Északon sötétzöld fenyvesből a magasba nyúlt Rokkenstein régi omladéka a tolmenoi várhegyen, ahol egykor az aquileai pátriárkának kastélya állott. Mindez a nyugalomnak csillámló pompás képét mutatta. De mi tudtuk, hogy egy óra múlva ez a nyugalmas völgy, ez a kis paradicsom, ahol barátságos házak zöld pázsiton és buja kertekben voltak beágyazva, pokollá változik át."
(http://mek.oszk.hu/12700/12700/pdf/12700_02-1.pdf)