A Nemzeti Színház régi jelesei

Bartha János mint Zrínyi Miklós "Szabó legényből lett a magyar színpad egyik legjelesebb hős színészévé. Hogy mily nehéz küzdelemmel jutott be Thália papjai közé, azt meghatólag irja le naplójában Déryné. De a mint bejutott, mindjárt
első föllépésével pozicziót is foglalt a magyar színművészet bajnokai között. Néhány év múlva már Pczsonyban lépett föl az országgyűlés alatt s a kik Szolimánban látták, évek múlva is emlegették később hőse lett a hires kassai, 1833-ban pedig egyik legkitűnőbb vezére a budai társaságnak, melyből a nemzeti színház nőtte ki magát. Ő a természettől lett nagy művész, nem a stúdium tette azzá. Volt erős, érczes, mégis lágy hangja, melyet akkor a harang szavához hasonlítottak, könnyű kedélye, eredeti humora és érző szive s magatartásában oly méltóság, melyet a tükörből nem lehet kölcsön venni, volt természetes esze, teremtő ereje csak épen ifjúkora mostoha körülményeinek kellett éreznie nyűgét, midőn túl kellett mozognia azokon a határokon, melyeket
saját tapasztalatai, élményei és ismereteibe töltöttek. Sokszor kellett tapasztalnia, hogy tanulmánynyal a természettől kevésbbé áldottak is nagyobb sikert aratnak."
(Forrás: Vasárnapi Ujság 1887. 34. évf. 39. sz. szeptember 25.)