I. Ferencz József császár és király életéből

I. Ferencz József császár és király életéből
A solferinói csatában (1859). A következő 1859. évben újév napján "fekete pontok" kezdtek mutatkozni az európai politika láthatárán. Akkor mondta III. Napóleon császár a diplomacziai testület tisztelgése alkalmával az osztrák nagykövetnek: "Sajnálom, hogy az Ön kormányához való viszonyunk már nem oly jó, mint volt de kérem, a császárnak mondja meg, hogy személyes érzelmeim nem változtak irányában ". Csakugyan kitört a háború s Gyulay tábornagy ápril 27-én parancsot kapott, hogy az olasz határt lépje át. Júliusban az uralkodó maga is leutazott a csatatérre s 16-án átvette a főparancsnokságot s egyúttal a II. hadtest vezetését. Július 24-ikén hajnalban félháromkor kezdődött a csata Solferino táján, melyben az uralkodó a Cavriana melletti magaslatról parancsnokolt, ott maradván a leghevesebb ágyútűz alatt is. Itt történt az a jelenet, melyet képünk is mutat, hogy Ferencz József egy előrenyomuló granicsár zászlóalj elé nyargalva, oda kiáltott neki: "Előre, derek fiuk, nekem is van elveszteni való nőm és gyermekem."
(Forrás: Vasárnapi Ujság, 1888. deczember 9.)