Gróf Szapáry Gyula földmivelésügyi miniszter

Gróf Szapáry Gyula földmivelésügyi miniszter
Ellinger fényképe után rajzolta Cserna Károly. Szapári, muraszombathi és szécsiszigeti gróf Szapáry Gyula (Pest, 1832. november 1. - Abbázia, 1905. január 20.) politikus, Heves és Külső-Szolnok vármegye főispánja, miniszter, Magyarország miniszterelnöke volt.
Jogi tanulmányainak befejezése után a vármegye törvényhatóságát szolgálta, 1860-ban annak első alispánja lett. A felirati párt híveként kapott képviselői mandátumot 1861-ben és 1865-ben. Összesen kilencszer volt képviselő, 1867-től vármegyéje főispánja is. 1869-től belügyminiszteri tanácsos, 1870-től a Közlekedési Minisztérium államtitkára. Széll Kálmán visszalépése után a Tisza Kálmán vezette kormányban elvállalta a pénzügyi tárcát, s ebben a pozíciójában nagy érdemei voltak a magyar államháztartás konszolidációja terén. Később egy ideig vezette a közlekedési tárcát is, 1889-től azonban már fölművelésügyi miniszterként szerepel.
Tisza Kálmán lemondása után, 1890. március 15-én Ferenc József Szapáryt bízta meg a kormányalakítással. E kormányban olyan nagy nevek szerepeltek, mint Wekerle Sándor, Szilágyi Dezső, Baross Gábor és Csáky Albin. A Szapáry-kabinet törvénybe iktatta a közigazgatás államosítását. 1892. november 21-én távozott kormányfői posztjáról, s nem is szerepelt aktívan a politikában 1894-ig. Ekkor szakított a szabadelvű párttal, és az (első) Wekerle-kormánnyal, majd egyházpolitikai javaslatokat nyújtott be. 1900-ban elnyerte a tárnokmesteri méltóságot, s 1904-ben a Hitelbank elnökéül választotta. (Forrás: Wikipédia)