Thököly Imre életéből. - A Magyar Történeti Életrajzok legújabb füzetéből

Thököly Imre életéből. - A Magyar Történeti Életrajzok legújabb füzetéből
Thököly Imre
Egykorú franczia metszet után az országos képtárból. Gróf késmárki Thököly Imre (Késmárk, 1657. szeptember 25. - İzmit, 1705. szeptember 13.) magyar főnemes, kuruc hadvezér, 1682-1685 között felső-magyarországi fejedelem, majd 1690-ben Erdély fejedelme.
Ifjúkora óta ellenséges érzelmeket táplált a Habsburg-házzal szemben, elsősorban a protestáns vallásgyakorlás és a rendi szabadságok megsértése miatt. Fiatalon, 23 évesen választották a kuruc hadak főgenerálisává. Törekedett a mozgalom Erdélytől való politikai függetlenítésére, ami 1682-ben sikerült török támogatással. Ugyanakkor egészen hatalma 1685-ös elvesztéséig nem szakított véglegesen Béccsel, számos alkalommal kezdeményezett béketárgyalásokat, felajánlotta a császárnak biztosítandó fegyveres támogatást a török kiűzésére - egy birodalmi hercegi cím fejében -, ám feltételeit az udvar rendre elutasította. Ezt követően tevékenysége fokozatosan kiszorult a Kárpát-medence területéről. 1690-ben a zernyesti csatában aratott győzelmével átmenetileg sikerült megszereznie az erdélyi fejedelmi címet, de végül a császári csapatok elől meghátrálni kényszerült. A karlócai békét követően élete végéig az Oszmán Birodalom területén élt száműzetésben. Az anatóliai Ízmitben hunyt el 1705-ben.
(Forrás: Wikipédia)