Edison fonográfja

Edison fonográfja
A zongorahangok átvitele a fonográfra. Az első fonográf visszaadta a belemondott hangokat. Egy staniol lemezre véste be a rezgések vonalát s valahányszor a staniol lemez átfutott a készülék tűje előtt, ugyanannyiszor ismételte a szavakat. De a staniol lemezt csak abban a készülékben lehetett alkalmazni, a mely a vonalat létrehozta. Vagy is más szóval, csak abban a fonográfban lehetett hallgatni, a melybe belé beszéltek. Ha a staniol lemezt egy másik fonográfba helyezték, nem adott hangot. S egyáltalában nem lehetett az ily staniol lapot sokszorosítani. Egy példányban maradt meg a hang vagy a beszéd.
Ezen a bajon kellett segíteni.
Mindenekelőtt a staniol lemez helyett egy más alkalmasabb anyagról kellett gondoskodni, mely elég puha, a mellett elég rugalmas legyen, hogy arra a vonalak bevésése könnyen történjék, mégis sokáig megmaradjon rajta, s a mely egyszersmind a sokszorosítást is megengedje.
Különféle anyagok keverékéből ezt a testet Edison előállította.
A másik feladat abban állott, hogy lehetőleg egyforma készülékeket állítson elő, úgy, hogy az egyik henger belé illő legyen bármelyik készülékbe, ne csak abba, a melyen a belebeszélés történt, a mely tehát a hangvonalakat előhozta. S itt rendkívüli pontosságról volt szó.
(Forrás: Vasárnapi Ujság, 1889. deczember 1.)