Aranyország főváros

Verespatak "A hegyek fukarok a tulajdonukkal, s az ember már kivette a maga nagyobb részét innen. Az Abrudbányát környező hegyek keresztül-kasul fúrvák tárnákkal s keresztmetszetük egy óriási hangyaboly képét nyújtaná. Ámde arany nem mutatkozik. Százakra megy az abbahagyott bányák száma e hegyekben, melyek messziről tekintve, omladozó bányaüregeikkel, egy átlyuk-gatott czéltábla képét nyújtják. Az arany ma Verespatakra menekült, s ott űzik ma az abrudbányaiak is nagyrészt a bányászatot, melynek varázserejétől megszabadulni
akkor sem tudnak, mikor az ő földjük hálátlanul
viseli már magát. De im még Abrudbányán vagyunk. Oly szerencsések vagyunk, hogy úgyszólván nemzeti ünnepre érkezénk. Szász Domokos az erdélyi reformátusok püspöke jön föl, hogy felekezetének szép, új templomát fölszentelje.
Nagy ünnep ez ott a fölvidéken: a magyarság ünnepe, felekezeti különbség nélkül, azon a szigeten, melyet tengeráradatként övez körül a románság minden oldalról."
(Forrás: Vasárnapi Ujság 1890. 37. évf. 37. sz. szeptember 14.)