Márkus Emília

Márkus Emília Márkus Emília színésznő. 1874-ben korengedéllyel vették föl a SzAk-ra, melyet 1878-ban végzett el. Már elsőéves korában sikere volt ifj. Dumas Alfonz úr c. vígjátékában. Diploma előtt, 1877-ben szerződtette a Nemzeti Színház, melynek haláláig tagja maradt. Első férje Pulszky Károly volt; 1903-ban Párdány Oszkárhoz ment feleségül. 1921-ben Greguss-díjat kapott, 1928-ban a Nemzeti Színház örökös tagja, 1929-ben a Színiakadémia tiszteletbeli tanára lett. Európai rangú művésznő, festői termettel, mély zengésű, színes hanggal, imponáló fellépéssel, divatteremtő öltözködéssel. Ő volt "a szőke csoda". Kezdetben naivaszerepeket kapott. Sokoldalú tehetsége hamarosan megmutatkozott a Paulay-korszak műsorán. A szenvedélyes, démoni, érzéki, szerető és gyűlölő, féltékeny asszonyok ezerszínű és hangú megszólaltatója volt. Játékában a dráma és a humor elegyedett. A legnagyobb szélsőségeket is a legtermészetesebb eszközökkel játszotta. Nem hősnő volt, hanem hétköznapi ember, aki az élet átélt és megélt eseményeit vitte bele szerepeibe. Egész életében lelkében fiatal maradt, ezért is nem tudott áttérni igazán a korának megfelelő szerepkörökre; egy-egy szerepet több évtizeden keresztül alakított. Több mint 70 esztendőt töltött színpadon. (Forrás: Magyar Színházművészeti Lexikon)